Ihász-Kovács Éva
Hajóút lámpásokkal Siess Zsuzsa Ikonfestő művésznek ajánlom
A Balaton ónszürke színpadán hajódra szállok most Hazám!
Érzem az éles hullámráncot, a kikötők csak hullámtáncok.
Ne állj meg, Hajó ezután!
Te, Szigliget Csobánc, Csopak, Idő, ki szorzol, összeadsz, utazz velem.
Matektanár, táncoljunk,a víz színpadán!
a TÉL FENSÉGES, SZÉP HADA KISÉRJ, SIRÁLYOK SÁTORA!
Nem vagyok földön s föld felett a gép úszik, mordul, remeg,
és öbölfüggöny összezárul, mesélj nekem az Éjszakáról!
Az Éj?.. .Mit tudom én, hogy mit üzen, Te, nosztalgikus Víz üzenj!
Milliárd csillámodat tűzd le, következik Fonyód meg Lelle…
Sokráncú szoknyád iderázd, ez a hullám-estélyi: ez Hazád!
Kiszállni nem tudok, nem is kell, színpadra azért lép az ember,
hogy szédítse a gyors futás, bukás lesz, avagy csillogás?
Hej,Balaton ezüst- vetés, a lét -sebekkel – szenvedés!
Hej, Badacsony, Hej, Jókai! Jó volna lámpát oltani…